Szászsebes története

A város határától nem messze található Vörös szakadékban értékes leletre bukkantak. A bronzkori lelet tehát egyértelműen bizonyítja, hogy ősidők óta lakott terület. Az 1100-as években telepedett meg székely lakossága, majd miután a század közepe táján nagy részük Sepsiszékre költözött, szászok érkeztek erre a területre. A tatárjárás rengeteg kárt okozott, amit jobbára csak a XIV. századra tudtak teljesen kiheverni. Ekkor már a Sebesi dékanátus székhelye lett, domonkos tanítókkal iskola üzemelt, céhekben folyt a termelés, szabad királyi város lett.
A XVI. században több ízben is török támadások érték. A reformáció hatása is érzékelhetővé vált, hiszen a szász lakosság nagy része evangélikus lett. Többször is tartottak itt országgyűlést a XV-XVI. század folyamán.
A XVI. században fejlődés vette kezdetét: az evangélikus mellett református iskolát is működtettek, ortodox nyomda ( mely a későbbiekben viszont Gyulafehérvárra költözött).
A XVIII. század elején kuruc seregek borították lángba, így a lakosság nagy része életét vesztette. Ehhez társult még az igen nagy méretű kolerajárvány. Ebben az évszázadban költöztek ide a markgräflerlandi, és hanaui protestánsok.
A XIX. század folyamán Baumann-takácsmanufaktúrát és bőrmanufaktúrát üzemelettek. Ez utóbbi a Capris cipőgyár jogelődje volt.
Az 1848-1849-es szabadságharc több ütközete zajlott a közelben: Vízakna, Piski csata stb.
Simeon Balomiri az első román nemzetiségű polgármestere volt a városnak. A század utolsó harmadában vasút épült ki, Baiersdorf & Biach faárugyár alapult, Aetna gyufagyár nyitotta meg kapuit, 1888-ban pedig magyar kaszinót alapítottak.
Megyei jogú város címet 2000-ben kapott.